Én a pásztorok királya legeltetem nyájam , text II |
Én a pásztorok királya legeltetem nyájam , text II
Én a pásztorok királya legeltetem nyájam
Nem törődöm az idővel a szívemben nyár van.
Szerelemnek forró nyara, égeti a lelkem,
Amióta azt a kislányt ,egyszer megöleltem.
Be-be járok, a faluba , édes Iluskámhoz ,
Az én nevem, az én nevem ,Kukorica, Kukorica János!
Kukorica közt születtem , ott szedtek fel engem.
A nevem is - hej - parasztos, de én nem szégyellem.
A juhásznak épp elég ez, úri, cifrább nem kell!
Ragaszkodom a nevemhez , igaz szeretettel!
Becsületes jó magyar név, nem hímez , nem hámoz,
Az én nevem , az én nevem, Kukorica, Kukorica János!
--
Kék tó, tiszta tó, melyből az élet tüze támad,
Add vissza nékem, őt , szép szerelmes Iluskámat.
Kék tó, tiszta tó, sokkal vagy szivemnek adósa.
Add vissza nékem őt, legyen tied ez a rózsa.
---
Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél,
Nem tud az írni, aki küldte, mert aki küldte már nem él.
Nyugszik a csendes temetőben, szemét lezárta a halál,
I : Az ő porából nőtt e rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál. : I |
vissza |
|
|