Hamvas fehér arcod, mióta nem látom,

Hamvas fehér arcod, mióta nem látom, Hamvas fehér arcod, mióta nem látom, Úgy érzem hiába élek a világon. Este, ha lefekszem, gyűrött párnám senki meg nem igazítja, Szőke hajam, kócos hajam, nincsen aki lesimítsa. Álmomban az arcod megjelent előttem, Fekete hajadból puha párnát szőttem. /:Kacagott a lelkem, sose volt még ilyen csodás, boldog álmom, Mégis, mikor felébredtem, könny csillogott a párnámon.:/

vissza